mostanában annyit gondolok a jövőmre, hogy már a fejem is megfájdul tőle. kezd elegem lenni. minden csak az iskoláról, a jegyekről, a tovább tanulásról, az érettségiről szól. oké, tudom. pár hónap és végzős leszek, ideje felkötni a gatyám. vagy már rég felkellett volna? néha olyan érzés, mintha az agyam helyett egy hatalmas vízágy lenne. mintha totálisan tudatlan lennék. de csak nem. kezd elegem lenni az újabb és újabb rendeletekből, leginkább azokból amikben az iskola is szerepel. úgy érzem totálisan megfogjuk szívni a felsőoktatással. már pedig egy nyanvadt érettségivel semmire sem megyek. sőt, már a diplomával és a szakmáddal is kitörölheted a segged. úgy érzem veszett ügy vagyok. teperek a suliban, eredmény: semmi. miért? írok, rizsázok annál a tanárnál, akinél tudom, hogy ez kell, és hibajelek nélkül ráírja a hármast. legalább megmondaná, hogy min változtassak, mit írjak. órákig tanulok egy rohadt hármasért. köszönöm szépen. egyébként tegnap nézegettem egyetemeket, amiket szeretnék megpályázni. remélhetőleg az államilag finnanszírozottba. lássuk be, nem sokan állnak jól anyagilag. ez is totál igazságtalanság. aki okos, művelt és szorgalmas, de pénze semmi, tegyük fel államira se tud bekerülni, az elmehet a francba. de aki ostoba, degenerált és a szülők tele vannak pénzzel... mindegy. kár bosszankodni. ez az én véleményem. 

Mit szólsz hozzá?

Hozzászólások (1)

nem is tudom, hogy érdemes-e erről írnom, de mivel ez egy blog és bizonyára baromira érdekel titeket, hogy hol töltöttem a csütörtök-pénteket iskola helyett, így kénytelen vagyok. tehát pest és zánka volt a célpont. egyik napra sem volt kedvem elmenni, de inkább, minthogy iskolai közmunkát folytassak, mellesleg meg is ígértem pár embernek. az első napban mondjuk pozitívan csalódtam. vonattal mentünk pestre, először a bodies kiállításra. őszintén nagyobb durranást vártam volna, annyira beharangozták. nekem nagyon műnek tűntek az igazinak nevezett testrészek és holtak. de talán még jobb is, ha műnek tartom őket. utána deák téren sétálgattunk, a nap melengette a kabátomat, mert lusta voltam levenni, de bevallom, reggel annyira még nem volt jó idő. elmentünk a terror házába, oda fele eltévedtünk, én is más irányba akartam menni, a tanárnő is, patrik is, szóval... kicsit össze lettünk kuszálva. a terror előtt ültünk majd egy órát, mert elvileg sokan voltak bent. ez idő alatt stíröltem a közelben parkoló három mini coopert, virággal beszélgettünk, meg ilyesmik. egyébként egésznap alig szóltunk egymáshoz, szerintem az idegeire mentem, de basszus, megbántott útközben, nehogy már még átnézzek ezen a dolgon. a terror után elmentünk a mamutba. konkrétabban mi a mamut mellett lévő starbucks-ba ültünk be öten. én már nagyon régóta megakartam látogatni azt a kávézót, és talán az is volt a legjobb az egésznapban. kifejtem: bementünk, a kiszolgálók kérdezték, hogy miben segíthetnek blabla, akkor virág benyögte, hogy 'á, csak benéztünk, mint valami múzeumba.', erre mindenki elkezdett röhögni. kérdezték, hogy kérünk-e tárlatvezetést. megbeszéltük, hogy háromra visszamegyünk, mert ötven százalékkal olcsóbban kapunk akkor kávét. az ajtó előtt vártuk, hogy hármat üssön a telefonom, a srác meg már az ajtóban röhögött rajtunk, ismét bementünk, névre szólóan kaptunk egy frappucinót és helyet foglaltunk. annyira hangulatos volt az egész hely, beszélgettünk, a dolgozók meg baromi jó arcok voltak. fél négyre visszakellett menni mamuthoz, hogy elinduljunk a sziklakórházhoz. igen ám, csak hogy a többiek kinézték a kezünkből a poharat, így elmentünk starbucks kostolóra, az eladó nem hitt a szemének, lefotózta az osztályt, hogy 'jaj, ezt meg kell örökítenem. nem fogják elhinni otthon.' erzsi néni nekünk köszönte meg, de hogy mit, azt nem tudjuk. a sziklakórház volt még a legjobb, pedig oda nem nagy kedvünk volt elmenni. annyira parás volt az egész hely, és egyszerűen áldom magam, hogy nem éltem abban az időben. a hatos vonattal jöttünk haza, eléggé elfáradtunk, virággal kint csüngtünk az ablakon. másnap volt a zánkai utunk, szintén kedvtelenül indultam neki. és bevállt. annyira gáz volt az egész, három részre voltunk szakadva, lementünk a balatonra, mentek a kibeszélések. azon tűnödtem, hogy mikor nőnek már fel. lassan végzősök leszünk, már csak pár hónap és úgy viselkednek, mint a gyökerek. gáz volt, hogy mindenki csak játszotta a fejét. én mégis úgy döntöttem, hogy akkor is adom önmagam. áá. szóval, ha pontoznom kellene a két napot, tizes skálán, maybe adnék 6 pontot... az is csak pestre vonatkozik. bocs.

Hozzászólások (2)

Mit szólsz hozzá?

húha, az elmúlt napokban nem igazán volt időm se és kedvem se írni. eléggé elfoglalt voltam, vagy mégsem? haha, de az voltam. vasárnap itt volt apa, elvoltunk, elmentünk pizzázni, és hát nem gyengén elcseszték a kajánkat, szerintem túl pofátlanok voltunk, bár ki tudja? hétfőn végre találkoztam nitával a rossz idő ellenére. első találkozásunk volt, de már elég régóta ismerjük egymást. tehát, leszálltam a buszról, a hajam totálisan szétállt, szakadt az eső és hideg volt. nézelődtem fehérváron, ki, hogy merre? aztán jött nita, először fel se ismertem, csak nagyon mosolygott rám, így gondoltam 'há! megvagy!'. beültünk egy kávézóba, ahol egyszer már voltam apuval. amolyan 'művészkávézó' volt. hú, kicsit féltem, hogy majd bekussolok, nem tudok majd annyira beszélni, de nem így volt. sőt, úgy beszéltünk egymással, mintha már tök régi ismerősök lennénk, akik havonta összeülnek megbeszélni a dolgaikat. bejött egy csapat érettségiző, miattuk alig hallottuk egymást, mert megbeszélték a magyar dolgokat. elég idegesítő volt, azt figyeltük, hogy mikor húznak már el. utána átmentünk az albába, szétnéztük, beültünke egy kajáldába, és nitával szembe ültem, mögötte volt egy 'szerelmes' pár, akik egymás szájában matattak majdnem minden percben, és tök idegesítő volt :D utána volt egy-két buszproblémám, de megoldódott. nagyon jól éreztem magam és mindent köszönök neki. következőleg ő jön! tegnap pedig megvolt az a híres kertiparti amire már egy hónapja készültünk a srácokkal. virág eljött hozzám, aztán... kicsit kikészített. nem kell rosszra gondolni :D négy órakkor felszáltunk a buszra, patrikék már a pályaudvaron vártak ránk, mert elfelejtettem, hogy találtam egy előbbi buszt... na mindegy, tehát elmentünk szőlősre, kipakoltuk az alkoholokat, a húst meg a nasikat, elkezdtünk beszélgetni, zenét kapcsoltunk. hatan voltunk egyébként, elég jól éreztük magunkat. aztán csatlakozott hozzánk a szomszédsrác, akiről késöbb kiderült, hogy virág oda volt érte és randiztak is. akkor megint volt egy kisebb hullám, mert megint cseszegetve lettem valakivel... lényegtelen. annával is beszéltem, mesélt az osztálykirándulásról és kicsit csalódtam benne, hogy ittasan ennyire nem tud magáról és ilyen dolgokat csinál, de ki vagyok én, hogy bíráljam? virággal este elmentünk sétálni, meg átmentünk hozzájuk takaróért, meg minden szarért. anyukája odaadta a bundáját, mert basszus iszonyat hideg volt este. a ciki pedig most következik. mikor másodjára mentünk el, és visszaértünk, a többiek már aludtak a lakókocsiban négyen. és kettőnknek már nem volt hely, tehát: hol aludjunk? ez volt a kérdés. kint volt a szabadban egy napozóágy, ami igen kellemetlennek bizonyult, ígyhát bementünk a házba a melegbe. ott beszélgettünk, de már

iszonyatosan fáradtak voltunk, tehát megint kimentünk, hogy alszunk. ebből az lett, hogy virág 20 percet aludt, én pedig szarrá fagytam és néztem az eget. megint bementünk a házba, felkelt a szomszédbácsi, virágot lecseszte, hogy miért nem szóltunk, hogy nincs férőhelyünk, utána megágyazott nekünk. de már egybefolytak a tárgyak a szemem előtt. öt órakkor elaludtunk, patrik pedig hívott nyolckor, hogy merre vagyunk, tehát nagyon sokat aludtam... itthon pedig folytattam a szemeim pihentetését. holnap osztálykirándulás, amihez abszolút nincs kedvem, de hát kifizettük...

Mit szólsz hozzá?

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |