mindig azzal tréfálkoztál, hogy az ég a vihar révén üríti ki orrüregeit. nem a legbájosabb hasonlat, de amikor ma reggel kiléptem a házból és belélegeztem a ropogós, felfrissült levegőt, nagyon is helytállónak éreztem.
nickey; 17év; veszprém. tornacsuka; csőnadrás; vörös; nagy szem; karkötők; fekete; piros; citromsárga; narancs; neon zöld; cica; hörcsög; nokia; grimasz; fintor; trágárszavak; őszinte; ragaszkodó; vicces; gonosz; nyafogós(?); bamba; álmodozó; család; barátok; dubstep; rock; pop; robotrock; nikcsi; virág; anna; séta; filmek; dráma; rajz... ez mind én vagyok, vagy mégsem? még keresem önmagam, ahogy mindenki más. tudjátok, úgy vélem - és mindezt nem önzőségből, nagyzolásból gondolom - de más vagyok talán, mint a többi velem egykorú. nem külsőleg, talán még ízlésileg sem. de mindenki ezt mondja, nem de? ócska szöveg. elavult.
tegnap puding végre leköltözött hozzám. már hiányzott a pici nyüzsgése. és bevallom őszintén, amíg a szomszédnál volt, nem szívesen járkáltam fel hozzá. mint valami 5 éves kis lány.
virágot nem értem néha. tényleg. annyira próbálok kitenni magamért, próbálok bizonyítani, hogy igen is jó barátok vagyok, vagy valami... és néha olyan érdekes visszajelzéseket küld. lehet nem szándékosan, de nekem rosszul esik. ma például, próbáltam jobb kedvre deríteni, ő pedig semmi. oké, tény, az embernek vannak rosszabb napjai, nekem is elég gyakran előfordul, de ha látom, hogy ő próbál lefoglalni, akkor fogadom. most meg nála? semmi. odament emberekhez, megölelte őket, visszajött hozzám és ismét bevágta a 'szar az élet' arcot. velem van a gond, ember? komolyan. fáj basszus, mert ő az egyetlen barátom itt. aki tényleg a barátom. néha úgy érzem magam, mint egy viccesen felöltöztetett kirakati bábú, akit nap mint nap megbámulnak, nevetnek rajta, leköpik és tovább állnak. persze, ilyenkor jön a szöveg: bebeszéled magadnak. oké, lehet. paranoiás vagyok. ez van. de... ne csak én próbáljak már közeledni a többiek felé. lehetetlen egyébként is. á, esélytelen. fogalmam sincs, hogy hogy kanyarodtam el idáig. visszatérve virágra, remélem holnap másképp fog viselkedni. egy idő után én is besokalok. azt hiszem...
el sem hiszem, hogy visszatértem. pár napja gondolkodtam, hogy mégis mit kezdhetnék a lappal. nyissak tömeggyártmányú rajongói oldalt? nem. töröljem ki? nem. hisz fizettem érte. kár lenne elpazarolni. mivel a blogspot számomra üres volt - amit eleinte élveztem is - gondoltam visszatérek. mi volt a problémám? egyszerű: nem kommunikáltam. senkivel. olykor írtak a chatbe, ha épp megtalálták a képek alatt. de nem is azért jöttem ide vissza, hogy most írjanak egy csomóan. vagy a látogatók száma végett. hanem, mert itt van társaság. az egész rendszerben. szóval, igen... persze vannak dolgok amikben a blogspot sokkal jobb, de nem igazán élhettem ki a kreativitásomat. szóval visszatértem. már megint ez a sok 'szóvalozás'. befejeztem.
nem szeretem a vasárnapokat. olyan üresek számomra. de lassan már a szombat is elveszíti a varázserejét. úgy érzem, jobban értékelem már a hétköznapokat, mint a hétvégéket. pénteken virágnál voltam. ismét egy csomó baromságról beszéltünk. mikor nem? de szeretek vele beszélni. kezdenek elő jönni belőlem a 'pasi-témák'. őszintén? utálom. persze egyszer mindennek el kell kezdődnie. van egy kiszemeltem, sajnos azt se tudja hogy létezem. gondolom ez már el van vetve. lényegtelen. jövőhéten lesz az iskola bál. nikcsi lejön hozzám. várom. márcsak miatta is. természetesen a rákövetkező héten pedig hallgathatom az osztálytársaim idétlen, semmitmondó, rosszindulatú pletykáját. de már leszarom. tényleg! azt gondolnak amit akartam. megfogadtam. betartom.
lassan elmegyek tanulni. sok a lecke és muszáj belehúznom. nem lett annyira vészes a félévim, de csudijó sem. én csak annyit mondok rá: undorító. azt hiszem ezzel mindent kifejeztem. az a biológia... a leggusztustalanabb tantárgy. sosem szerettem, sosem érdekelt. angolból szeretnék javítani illetve történelem és magyar. nektek hogy sikerült?
AJÁNLOM AZ OLDALT
